Az a tény, hogy a John Roberts legfelsőbb bírósági jelölése kapcsán az Egyesült Államokban kibontakozott vita elsősorban a bíró abortusszal kapcsolatos nézeteiről folyik, jól mutatja, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyre inkább élet-halál kérdéseiben dönt. (Életfogytiglan döntenek. Hetek, 2005. július 29.) Olyan alapvető kérdésekben próbál jogi eligazodást adni, mint az élet kezdetének vagy végének meghatározása. Nincs ez másként Angliában sem, ahol a Legfelsőbb Bíróság a napokban döntött arról, hogy meddig lehet egy magatehetetlen embert gépekkel életben tartani.

– Van értelme a nemzetre történt rárontásokat mérni? – Ha a történelem pártpolitikai küzdelmek színterévé válik, annak az a veszélye, hogy nem a történészek, még csak nem is a közvélemény alakítja ki a képét, ítéletét a történelemről, hanem az aktuálpolitika részévé válik; ami a dolog jellegéből adódóan akár naponta változhat. – Mégis, vegyük komolyan Orbánt! Elsőként Kun Bélát említette a nemzetre rárontók sorában.– Magyarország az első világháború végén az Osztrák–Magyar Monarchia részeként a vesztes hatalmak oldalára került. Ezért árat kellett fizetnünk. Nem Kun Béla áldozta fel az elcsatolt területeket. – De az is igaz, hogy erőszakkal került hatalomra.– Nevezhetjük Kun Béláék hatalomra kerülését puccs-szerűnek, de ha objektíven nézzük, nem volt más szervezett erő, mint a két munkáspárt, ami képes lett volna a hatalom gyakorlására. Károlyi kelletlenül ugyan, de tudomásul vette a dolgok ilyen alakulását, és emigrációba vonult.

Szélsőjobboldali rabbik egy csoportja kabbalista szertartás keretében halálos átkot mondott Ariel Saron izraeli miniszterelnökre. A temetői szeánszról készült felvételt az egyik izraeli televíziócsatorna is bemutatta. Egy másik rabbi a gázai kivonulásban részt vevő katonákat és rendőröket fenyegette meg végzetes betegségekkel és autóbalesetekkel.